August Rodin  stúdióját és a reprodukciók jogát a francia államra hagyta. Néhány gipsz öntőminta azonban sosem jutott el a művész hagyatékát kezelő szervezethez, a Musée Rodin-hoz. A L’Express szerint ezeket a mintákat többször eladták, míg végül Snell szerezte meg 6 millió dollárért, írja a news.artnet.com.

Az öntőformákat bronzszobrokhoz használták fel, többek között az 1902-es “A gondolkodó” híres szobrához, melyet azután Velencétől Torontóig eredetiként állítottak ki és adtak el különböző gyűjtőknek. A Musée Rodin 2001-ben nyújtott be csalás és hamisítás gyanújára alapozva keresetet az amerikai cég ellen. Azóta a nyomozók 93 öntőformát és 56 bronz öntvényt találtak egy olasz öntödében, amelyet a Gruppo Mondiale használt. További öntőformák és gipszminták egy francia öntödéből és egy ismeretlen szobrász műterméből kerültek elő. A szobrászt állítólag Snell bízta meg.

Az AFP hírügynökség által idézett szakértő, Gilles Perault becslése szerint nagyjából 1700 bronzszobrot állítottak elő és értékesítettek átlagosan 40 ezer euróért darabonként. A becsült kár összege elérheti a 60 millió eurót is. Mi több, ha a gipszformákat gyakrabban használták, mint ahogy a művész előírta, az az öntvények minőségére és ezzel együtt a gyártott darabok integritására is hatással lehetett.

Rodin életműve mindenhol nyilvánosan hozzáférhető, kivéve Franciaországban. Ott ugyanis a Musée Rodin felügyelete nélkül legyártott szobrokat egyértelműen másolatként kell felcímkézni. Az ügyet tovább bonyolítja az a tény, hogy a szobrokat nem Franciaországban gyártották, és nem is ott adták el. Ennek köszönhetően a védelem azzal vádolja a Musée Rodint, hogy a perrel a kereskedelmi monopóliumát akarja megvédeni.

„Bár Rodin életműve köztulajdon, a törvény kimondja, hogy a sokszorosítás során tiszteletben kell tartani a szerző nevét és életművét,” mondta a vád képviselője az esküdtszéknek. „Itt nem ez volt a helyzet.” Ítélethirdetés 2014. november 20-án várható.