A híres francia származású orosz ékszerész, Peter Carl Fabergé alkotásait régóta előszeretettel hamisítják. A mostani eset, ha a vádak megállnak, új szintet jelenthet, mert a hamisítványokat a világ egyik legnagyobb múzeumában állítják ki. – olvasható az artportal honlapján.

A szentpétervári Ermitázs nem először rendez kiállítást az orosz kulturális örökség különösen nagyra tartott részét képező Fabergé-ékszerekből, köztük az 1846-1920 között élt mester legendás húsvéti tojásaiból. A tavaly novemberben megnyílt, és március 14-ig látogatható, Fabergé: A cári udvar ékszerésze című tárlatot a múzeum vezető ékszer- és drágakő specialistája, a tavaly elhunyt Marina Lopato emlékének ajánlja; Lopato még személyesen vett részt a tárlat koncepciójának kialakításában s a bemutatott tárgyak kiválasztásában. A kiállítás anyaga részben az Ermitázs saját, e téren nem különösebben gazdag anyagára épül, de számos munkát hoztak át a ma ugyancsak múzeumként működő pavlovszki és peterhofi egykori cári rezidenciákból, a moszkvai Orosz Nemzeti Múzeumból, a szentpétervári Keresztény Kultúra Múzeumából és a baden-badeni Fabergé Museumból.

A botrányt egy Londonban élő orosz műkereskedő, Andre Ruzhnikov robbantotta ki, aki négy évtizede kereskedik – egyebek mellett – Fabergé ékszerekkel és most nyílt levélben fordult Mikhail Piotrovskyhoz, az Ermitázs főigazgatójához, azzal vádolva őt, hogy „besározza a Fabergé jó hírét, visszaél a látogatók bizalmával, hamis látszatot kelt, és lerombolja a vezetésére bízott múzeum tekintélyét”. Kemény szavak, de jogosak, ha Ruzhnikovnak az a vádja, miszerint a tárlaton több, mint 20 hamisítvány szerepel, helytállónak bizonyul. Márpedig erre mind több jel utal; a vitában már több orosz és külföldi szakértő is megszólalt, támogatva, esetenként konkrét bizonyítékokkal alátámasztva a londoni műkereskedő álláspontját.

A vita középpontjában a baden-badeni múzeumból kölcsönzött alkotások állnak, többek között az a húsvéti tojás, amit II. Miklós cár 1904-ben, házasságkötésük 10. évfordulója alkalmából ajándékozott hitvesének, Alexandrának. A Fabergé Museum, ami magát a világ első és egyetlen, Fabergé életművének szentelt múzeumaként írja le, több mint 1.500 tárgyat tudhat magáénak, köztük néhányat a cárok számára készült híres húsvéti tojásokból. A múzeum magánintézmény, tulajdonosa Alexander Ivanov orosz oligarcha, akit egybehangzó sajtóértesülések szerint szoros szálak fűznek a Kremlhez és magához Putyin elnökhöz is. Ivanov neve akkor vált széles körben ismertté, amikor 2007-ben rekordáron, 9 millió fontért vette meg egy árverésen a nevét megrendelőjéről kapó 1902-es Rothschild Fabergé tojást, amit aztán 5 évvel később Putyin az Ermitázsnak ajándékozott. (A külföldre került Fabergé-munkák megvásárlása és visszahozatala Oroszországba az orosz oligarchák körében egy időben hideg számításon alapuló divattá vált és hazafias tettként később rendszerint jól kamatozott az érintettek számára. A legnagyobb dobás e téren Viktor Vekselberg nevéhez fűződik, aki 2004-ben a hírek szerint 100 millió dollárért vásárolt meg egy 190 tételből álló Fabergé-gyűjteményt, amit a 2013-ban megnyílt szentpétervári Fabergé Múzeumban mutat be. Ennek a vételnek a lebonyolításában egyébként Ruzhnikov aktív szerepet vállalt. Vekselberg múzeuma jó mérföldnyire van az Ermitázstól – legalábbis feltűnő, hogy az Ermitázs, miközben számos művet kölcsönzött Ivanov több ezer kilométerre lévő baden-badeni múzeumától, a szomszédos Vekselberg-féle múzeummal fel sem vette a kapcsolatot ez ügyben…..) Egy másik kölcsönző intézmény, a moszkvai Orosz Nemzeti Múzeum ugyancsak Ivanov birodalmához tartozik, és magánmúzeum  a szentpétervári Keresztény Kultúra Múzeuma is, aminek tulajdonosa, Konstantin Goloshchapov ugyancsak Putyin szoros szövetségese. Ruzhnikov nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „ezen magánmúzeumok célja a hamisítványok legitimálása és piaci értékük növelése az Ermitázsban történő bemutatásuk révén”.

A londoni kereskedő nyílt levelére természetesen Ivanov és az Ermitázs is reagált, de nem sokkal járultak hozzá az ügy tisztázásához. Ivanov hárította a felelősséget, mondván, valamennyi, a szentpétervári kiállításon szereplő darabot Lopato, az Ermitázs kurátora választotta ki, közösen a múzeum más szakembereivel. Még inkább megkerülte a lényeget Piotrovsky válasza, ami egy, a sajtónak januárban szétküldött közlemény formájában jelent meg. Ebben a múzeumot közel három évtizede irányító főigazgató a kiállítás katalógusának előszavát idézi, ami szerint „a műpiacon megjelenő minden friss műtárgy eredetiségének megállapítása kihívást jelent és vitákat generál…nem könnyű konszenzust elérni a szakértők között”. Ezt azért nehéz az eredetiség mellett tűzön-vizen át kiálló álláspontként értelmezni.

Az említett 1904-es húsvéti tojást egyértelműen hamisnak tartja egy független oregoni Fabergé-kutató, DeeAnn Hoff is, aki álláspontja mellett komoly érveket sorakoztatott fel a Christel Ludewig McCanless által kiadott Fabergé Research Newsletter-ben. Hoff megállapította, hogy a tojáson a cári család tagjait megörökítő miniatűr portrék egy olyan, a közelmúltban színessé tett archív fotón alapulnak, ami 1904 után készült – azaz később, mint amikor Fabergé megalkotta azt a bizonyos tojást. Anasztázia nagyhercegnő portréján például a ruhát díszítő rojtok és masnik színesek, csakúgy, mint azon az 1906-os, színezett fotón,vami alapján a portré minden bizonnyal készült. Ugyanakkor azon a számos portrén, amiket Vasily Zuev udvari festő készített a nagyhercegnőről, a mindig fehér ruhadarabokon sohasem volt semmilyen színes díszítés. Feltűnő az is, hogy a cár a miniatűr portrén 4 kitüntetést visel, miközben 1896 után mindig öttel a mellén örökítették meg. Feltételezhető, hogy a tojás készítője egy korábbi, 1894-es fotót használt – az csak hab a tortán, hogy az egyik kitüntetés szalagja hibás színt kapott.

Az egyik kiállított, ugyancsak Ivanov kollekciójából származó munka hamis voltát Oroszországon belülről is jelezték az Ermitázsnak. Pavel Plechov, a moszkvai Fersman Ásványtani Múzeum igazgatója azt írta Piotrovskynak, hogy a kiállításon egy olyan katona-figura „alacsony minőségű modern másolata” szerepel, aminek 1915-ös eredetije az általa vezetett intézmény tulajdonában van.

Ruzhnikov felhívja a figyelmet arra a tojásra is, amit állítólag II. Miklós cár rendelt 1902-ben. Ezt a tojást, amin akkor még többek között III. Sándor portréja szerepelt, 2005-ben neki is felajánlották megvételre 2 millió dollárért. Amikor 2018-ban ismét megkeresték őt a remekművel, III. Sándor portréja helyén már egy modernnek ható páros portré volt, ami II. Miklós testvérét, Olgát és Piotr Oldenburgsky herceget ábrázolta. És, nem mellesleg, változott az ár is, amit ekkor már 55 millió dollárban szabtak meg.

A húsvéti tojások és az említett katona-figura mellett Ruzhnikov több ékszer eredetiségét is kétségbe vonta. Az Ermitázs tárlatán szerepel például négy gyémánt tiara Ivanov gyűjteményéből, amik valaha átmentek egy másik londoni ékszerkereskedő, Humphrey Butler kezén. A sajtónak nyilatkozva Butler elmondta, hogy a tiarákat 2012-ben vásárolta és egy évvel később adta őket tovább. Szerinte semmi nem utalt arra, hogy ezeknek a daraboknak bármi közük lett volna a híres szentpétervári ékszerészhez. Az egyik tiara 2014 novemberében 74.500 fontért kelt el egy londoni Christie’s árverésen – ott sem Fabergé munkájaként, csak „zafír és gyémánt tiara, 1900 körül, kora XIX. századi elemekkel” leírással –, hogy aztán most már Fabergé attribúcióval jelenjen meg az Ermitázs kiállításán.

Ruzhnikov megjegyzi azt is, hogy hamis Fabergé-munkák jelentős számban árasztják el a piacot és nemcsak a legnagyobb múzeumokban jelennek meg – mint most –, hanem a legnagyobb árverőházak kínálatában is. A Christie’s-nél például a közelmúltban felbukkant – gyanúsan alacsony, 30-50 ezer fontos taksával – egy Fabergé-munkaként jelölt ezüst asztali óra. Ruzhnikov ezt az órát a saját honlapján publikált árverési előzetesében „egy darab szemétnek” minősítette. A Christie’s végül „a mű eredetiségével kapcsolatos kétségek” miatt az árverés előtt visszavonta a tételt.

A cikk az Artnet News-ban január 30-án megjelent írás felhasználásával az artportal weboldalára készült.