Dr. Végvári György professzornak, a Kaposvári Egyetem rektorhelyettésenek már számos szakmai problémát is felvető köszöntője után Lengyel László, a Szépművészeti Múzeum osztályvezetője, ismert igazságügyi szakértő tartott a hamisítás történetére, a hamisítóknak az idők során megváltozott motivációjára is kitérő, számos konkrét példával is illusztrált előadást, érzékeltetve, hogy olyan bonyolult témakörről van szó, amelyben sokszor nehéz egyértelmű választ adni a felmerülő kérdésekre. A következő blokkban a házigazda város, Kaposvár egyik nagy szülöttje, Rippl-Rónai József, az egyik legtöbbet hamisított magyar festő került a figyelem középpontjába. Horváth János művészettörténész, a festő életművének egyik legavatottabb ismerője az általa leleplezett hamisítványok közül mutatott be jónéhányat, jelezve azt is, hogy az életmű több darabjának eredetiségét illetően a szakmán belül sincsen teljes egyetértés. Sajó István, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának munkatársa – ugyancsak Rippl-Rónai példáján keresztül – azt mutatta be, hogyan segítik a természettudományos kutatási módszerek, így az anyagvizsgálat a hamisítványok leleplezését. Emőd Péter művészeti újságíró az elmúlt évek néhány nagyszabású nemzetközi hamisítási botrányát idézte fel, hangsúlyozva, hogy azok tanulságait a hazai műgyűjtőknek és műkereskedőknek is érdemes megszívlelniük. A konferencia kerekasztalbeszélgetéssel zárult, ami Lengyel László, Dr. Kármán Gabriella, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa, a HENT Műtárgyhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője és dr. Hegedűs Gábor rendőr őrnagy közreműködésével, dr. Farkas Krisztina ügyész moderálásával arra kereste a választ, miért rendkívül nehéz a műtárgyhamisítási ügyek felgöngyölítése és a tettesek felelősségre vonása. Bemutatták a témát érintő bűnügyi statisztikákat és beszámoltak az utóbbi évek e területen elért legnagyobb sikeréről is, egy olyan ügyről, ami éppen egy kaposvári illetőségű műkereskedő jogerős elítélésével zárult.
Nyomtatás