1. Mit jelentenek és mire vonatkoznak a szerzői és szomszédos jogok, és egyformák-e az egész világon?

A szerzői jog (az angolszász rendszerben: ’copyright’) az irodalmi és művészeti művek (alkotások) szerzőinek a jogait, míg a szomszédos jogok a szerzői joggal szomszédos területeken elért teljesítményekre fennálló jogokat jelentik (az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és televízió-szervezetek, valamint – az EU-ban – a filmelőállítók jogait).

Lényeges különbségek vannak a kontinentális és az angolszász rendszerek között. A kontinentális rendszer (amelyhez a magyar szerzői jog is tartozik) a szerzői jog – mint emberi jog – és a szerző és műve közötti szoros benső kapcsolat elismerésén alapszik. Ennek megfelelően a kontinentális rendszert követő szerzői jogi törvények alapján a szerzők személyhez fűződő jogai jobban érvényesülnek, és a szerzők érdekei több védelmet élveznek az üzleti célú felhasználókkal (például kiadókkal és producerekkel) létrejövő szerződéses kapcsolataikban. Ez egyes szerzői jogi törvények szerint (mint amilyen a magyar szerzői jogi törvény is) kiterjed a vagyoni jogok átruházásának a tilalmára vagy legalábbis korlátozására is (azon kívül, hogy a személyhez fűződő jogok eleve nem átruházhatók). A kontinentális rendszerben a szomszédos jogokra külön rendelkezések vonatkoznak és általában alacsonyabb szintű védelmet nyújtanak (bár az előadóművészek – alkotók, mint természetes személyek – mégis viszonylag szélesebb jogvédelmet élveznek, bizonyos tekintetben a szerzői jogokhoz hasonlatos elemekkel).

Az angolszász rendszerben a szerzői jogot (’copyright’) jobbára olyan jogi mechanizmusnak tekintik, amely arra szolgál, hogy előmozdítsa művek és más teljesítmények létrehozását, és azok hozzáférhetővé tételét a társadalom számára. Ennek megfelelően a személyhez fűződő jogok oltalma nem teljes és jóval szegényesebb; még a szerzőség, illetve az eredeti jogosultság sem feltétlenül a valódi szellemi alkotókat illeti meg. A vagyoni jogok teljes átruházása eléggé általános gyakorlat, és az alkotók jóval kevesebb jogszabályi védelmet kapnak (ha kapnak egyáltalán) az üzleti célú felhasználókkal létrehozott szerződéses kapcsolataikban (nekik kell erről gondoskodniuk az egyesületeik vagy más szervezeteik által kötött kollektív megállapodások révén). Miután ennek a rendszernek a középpontjában nem az alkotók és azoknak a műveikkel fennálló belső kapcsolatai állnak, hanem inkább az üzletileg hasznosítható produktumok és szolgáltatások, a szerzői jog és a szomszédos jogok közötti határ elmosódik; sokszor a hangfelvételeket és a rádió- és televízió-szervezetek programjait is „művekként”, s a hangfelvétel-előállítókat, illetve a rádió- és televízió-szervezeteket „szerzőkként” ismerik el.

2. Ki a jogosultja a szerzői jognak és milyen előnye származik belőle az alkotóknak, a jogosultaknak, a fogyasztóknak, a társadalomnak, a gazdaságnak és a kultúrának általában?

A kontinentális szerzői jogi rendszer – mint ahogyan az 1. számú kérdésre adott válaszból kitűnik – a szerzői jog – mint emberi jog – és a szerző személyisége és műve közötti szoros belső kapcsolat elismerésére épül. Ezért alapvetően a szerzők – mint szellemi alkotók – a szerzői jogok eredeti jogosultjai. Azonban a szerzők vagyoni jogaikra nagyon gyakran felhasználási engedélyt adnak üzleti célú felhasználóknak (kiadóknak, hangfelvétel- és film-előállítóknak, munkáltatóknak stb.), és bizonyos esetekben át is ruházzák rájuk ezeket a jogokat. Annak érdekében, hogy a szerzői jog a „meghirdetett” céljaival összhangban működjön, a szerzői jogi törvényeknek megfelelő rendelkezések révén biztosítaniuk kell, hogy a szerzői jogok felhasználásának engedélyezésére vagy esetleges átruházására csupán olyan körben kerüljön sor, amely feltétlenül szükséges az adott felhasználás céljára, és olyan módon, hogy a szerzők személyiséghez fűződő jogai teljes védelmet kapjanak és vagyoni jogaik is a lehető legteljesebb módon érintetlenül maradjanak. Ugyanezek az elvek vonatkoznak az előadóművészek jogaira is. Ami a szellemi alkotók (szerzők és előadóművészek) és az üzleti célú felhasználók közötti érdekegyensúlyt illeti, azt is figyelembe kell venni, hogy az utóbbiak közül vannak olyanok (hangfelvétel-előállítók, film-előállítók, rádió- és televízió-szervezetek, valamint – az EU-ban – az adatbázisok előállítói is), amelyek szomszédos jogi védelmet, illetve sui generis jogokat is élveznek.

Az angolszász rendszerben a szellemi alkotók (szerzők és előadóművészek) kevesebb jogszabályi támogatást kapnak (ha kapnak egyáltalán) ahhoz, hogy megfelelő egyensúly jöjjön létre és érvényesüljön az üzleti célú felhasználókkal létrejövő szerződéses kapcsolataikban. Eléggé általános, hogy míg a személyhez fűződő jogok meglehetősen korlátozottak, a vagyoni jogokat teljes egészükben átruházzák üzleti célú felhasználókra, és egyes esetekben az ilyen felhasználók még eredeti jogosultaknak, sőt még „szerzőknek” is minősülnek. Ez gyengítheti a szerzői jog – mint a szellemi alkotó tevékenység – előmozdítását és oltalmát szolgáló jogi mechanizmus hitelességét és a közvélemény által ilyenként való elismerését. Mindazonáltal az igazi szellemi alkotóknak (a szerzőknek és előadóművészeknek) ebben a rendszerben is módjuk van arra, hogy észszerű érdekegyensúlyt érjenek el – s ezt gyakran el is érik (bár jobbára a közvélemény számára kevésbé érzékelhető módon) – egyedi szerződéseik (ha már eléggé közismertek és sikeresek) vagy az őket képviselő szervezeteik (egyesületek, szövetségek, szakszervezetek stb.) által kialkudott kollektív megállapodások révén.

A szerzői jogi védelem – mint az értékes kulturális javak és szolgáltatások megalkotásának és hozzáférhetővé tételének az előmozdításához szükséges jogi mechanizmus – nemcsak az eredeti és származékos jogosultak érdekét szolgálja, de a fogyasztókét, a társadalomét, valamint a gazdaság és a kultúra egészéét is. Avégett, hogy a szerzői jogi védelemnek ezek az általános társadalmi, gazdasági és kulturális funkciói érvényesülhessenek, megfelelő egyensúlyra van szükség egyrészről a szerzői jog és a tulajdonhoz való jog, mint emberi jog, másrészről más emberi jogok, valamint az általános közérdek és jogos magánérdekek között. Ezt az egyensúlyt a nemzetközi szerződések, az EU irányelvek és a nemzeti törvények annak révén alakítják ki és érvényesítik, hogy (i) különbséget tesznek egyrészről a nem védett ötletek és tények, másrészről az ötletek védett eredeti kifejezései, illetve a tények eredeti bemutatása között; (ii) az egyes közérdekű alkotásokat (mint amilyenek a hivatalos szövegek vagy a politikai beszédek) kizárják a védelem köréből; és (iii) a szerzői és szomszédos jogokra bizonyos kivételeket és korlátozásokat engednek meg (lásd a 5–8. számú kérdésekre adott válaszokat).

3. Automatikusan szerzői jogi védelemben részesülök, például amikor egy fényképet készítek a telefonommal, vagy regisztrálnom kell a művet ahhoz, hogy védelemben részesüljek?

Bármely irodalmi és művészeti mű, így egy telefonnal felvett fénykép is, szerzői jogi védelmet élvez a létrejötte pillanatától, feltéve, hogy az a szerző egyéni, eredeti szellemi alkotása. Semmilyen más feltétel teljesítésére nincs szükség, így arra sem, hogy a művet bejegyezzék, vagy más formalitásnak tegyenek eleget.

Magyarországon mód van a művek önkéntes nyilvántartásba vételére a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál, ami azonban csak azzal a következménnyel jár, hogy a nyilvántartásban rögzített adatokat azok ellenkezőjének bizonyításáig érvényesnek kell tekinteni.

Nincs szükség semmilyen formalitásra a szomszédos jogok és az adatbázis-előállítók sui generis jogainak a védelméhez sem.

4. Mi számít szerzői jogi jogsértésnek? Bajba kerülhetek-e szerzői jogi jogsértésért? Milyen jelentősége van annak, hogy nem voltam tudatában, megsértek valamit, amit a szerzői jog véd?

A szerzői jog vagy a szomszédos jogok megsértésének számít (i) valamely cselekménynek a jogosult hozzájárulása nélküli végrehajtása, jóllehet a törvény azt a jogosult hozzájárulásához köti (megjegyzendő, hogy az is jogsértés, ha a felhasználás túlmegy a hozzájárulásban megszabott kereten); vagy (ii) a mű vagy a szomszédos jogok által védett teljesítmény felhasználása díjfizetés nélkül, jóllehet a törvény nem köti azt a jogosult hozzájárulásához, de díjfizetési kötelezettséget ír elő. A jogsértésnek különböző jogi következményei lehetnek mind a polgári jog, mind a büntető-, illetőleg szabálysértési jog területén. A kivételekre és a korlátozásokra – amelyek alapján, az előírt feltételek teljesülése esetén, valamely szerzői vagy szomszédos jog alá tartozó cselekmény végrehajtása nem minősül jogsértésnek – lásd lenn az 5.–8. számú kérdésekre adott válaszokat.

A jogosultaknak egy sor polgári jogi igénye nem függ attól, hogy a jogsértést elkövető személyt felelősség terheli-e (vagyis hogy tudott-e a cselekmény jogsértő voltáról, vagy az adott helyzetben elvárható, megfelelő körültekintéssel tudnia kellett volna róla, illetve egyébként úgy járt-e el, ahogyan az adott helyzetben elvárható lett volna). A jogosult, jogainak sérelme esetén, követelheti: (i) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; (ii) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; (iii) hogy a jogsértő – nyilatkozattal vagy más megfelelő módon – adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; (iv) hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, kommunikációjában, illetve teljesítésében résztvevőkről, illetőleg a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról; (v) a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését; (vi) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását; (vii) a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését. Az utóbbi jogkövetkezményeknek akkor is helye van, ha az említett eszközök és anyagok nem a jogsértő, hanem más személy tulajdonában vannak, feltéve, hogy a tulajdonos a jogsértésről tudott, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondossággal tudnia kellett volna róla. E jogkövetkezmények alkalmazásánál a bíróságnak figyelembe kell vennie a harmadik személy érdekeit is, és olyan döntést kell hoznia, hogy az elrendelt intézkedés a jogsértés súlyosságával arányban álljon.

A jogosult, jogainak megsértése esetén, a polgári jogi felelősség szabályai szerint (akkor, ha a jogsértő nem úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben elvárható lett volna) kártérítést is követelhet.

A Büntető törvénykönyv és a Szabálysértési törvény szerint a szerzői jog vagy a szomszédos jogok megsértéséért a következő szankciók alkalmazhatók: (i) ha az okozott vagyoni hátrány kicsi (nem több mint 100.000 forint), a cselekmény szabálysértésnek minősül, és az elkövető pénzbírsággal sújtható, kivéve, ha a többszörözés vagy a lehívásra hozzáférhetővé tétel jogát úgy sértik meg, hogy az a jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja; (ii) ha az okozott kár nem ilyen kicsi, de nem nagyobb, mint 500.000 forint, a cselekmény vétségnek minősül, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, kivéve, ha a többszörözés vagy a lehívásra hozzáférhetővé tétel jogát úgy sértik meg, hogy az a jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja; (iii) ha a vagyoni hátrány ennél is nagyobb, a cselekmény bűntettnek minősül, és az elkövető a hátrány mértékétől függően hosszabb – akár két évig terjedő, különösen jelentős vagyoni hátrány esetén akár tíz évig terjedő – szabadságvesztéssel büntethető.

5. Milyen feltételekkel használhatok valamely más által alkotott szerzői művet? Azt mondták, hogy a mások által alkotott művek használata csupán idézésnek számít, s ezért mindig megengedett.

Olyan felhasználáshoz, amelyre a szerzők és a szomszédos jogi jogosultak kizárólagos joga áll fenn, szabály szerint az érintett jogosult engedélyére van szükség. Az engedélyt egyes esetekben egyénileg, más esetekben a jogosultak közös jogkezelő szervezeteik útján, általában díjfizetés ellenében, de néha a nélkül (szabad felhasználást engedő jogosítás útján) adják meg. Gyakori, hogy a végfelhasználók szabadon jutnak hozzá védett tartalmakhoz hirdetésekkel finanszírozott forrásokból (míg a jogosultak a hirdetők által fizetett összegekből való részesedéssel jutnak jövedelemhez). Vannak olyan esetek is, ahol nincs szükség a jogosultak engedélyére, de azoknak jogdíjigényük van (amely közvetetten terhelheti a végfelhasználókat a másolásra felhasznált anyagok, illetve berendezések kismértékben megnövelt árának a formájában – lásd a 10. számú kérdésre és annak alkérdéseire adott válaszokat).

Egyes más esetekben a felhasználás szabad (nincs szükség jogosításra, és díjigény sem áll fenn). Az ilyenfajta – a végfelhasználók szempontjából is releváns – kivételek alapján, az adott feltételek teljesülése esetén, szabad lehet például egyes művek bizonyos módon való másolása, a fogyatékkal élők részére való nem-kereskedelmi célú felhasználás, a paródia, illetve az idézés, a nyilvánosan előadott beszédek tájékoztatási célú felhasználása és az időszerű napi eseményekről való tudósítás (az utóbbi esetekben, hacsak ez nem bizonyul lehetetlennek, fel kell tüntetni a forrást és a szerző nevét ).

6. Felhasználhatok-e a szerzői jog által védett zenét egy otthoni video-felvételhez, amit fel kívánok tölteni egy video-platformra?

Szerzői jog által védett zeneműnek videofelvételbe való belefoglalásához és az ilyen felvételnek valamilyen video-platformon a nyilvánossághoz való hozzáférhetővé tételéhez a jogosult hozzájárulására van szükség. Védett mű paródia céljára való felhasználása és a paródiának valamely online platformon a nyilvánossághoz való hozzáférhetővé tétele megengedett, amennyiben az ilyen felhasználás megfelel a szabad paródia feltételeinek (a paródia lényeges jellemzője egyrészt egy létező mű felidézése, az e műtől való érzékelhető eltérésekkel, másrészt a humor vagy gúny kifejezése). Magyarországon ezt eddig még csak a Szerzői Jogi Szakértő Testület állapította meg szakértői véleményeiben.

7. Átadhatom valamely, a szerzői jog által védett mű példányát egy családtagomnak vagy barátomnak?

Igen, valamely szerzői jogi védelemben részesülő mű példánya átadható egy családtagnak vagy egy közeli barátnak, feltéve, hogy jogszerű példányról van szó, és a példány átadása nem szolgál jövedelemszerzést vagy jövedelemnövelést.

8. Letölthetek-e egy szerzői jogi védelemben részesülő művet az Internetről, s van-e jelentősége annak, milyen technológiát használok, illetve hogy csak a mű részeit töltöm le?

Általában megengedett művek magáncélra való letöltése az Internetről – kivéve (i) a szoftvereket és a számítógépes eszközökkel működtetett adatbázisokat, valamint (ii) teljes könyveket, folyóiratokat és napilapokat –, ha az jogszerű forrásból történik, és nem szolgál jövedelemszerzést vagy jövedelemnövelést, feltéve továbbá, hogy ez nem sérelmes az adott mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző vagy más jogosult jogos érdekeit.

A széles körű, magáncélú másolás által a szerzők (és más jogosultak) jogos érdekeit érő sérelem kiküszöbölése vagy legalábbis indokolt szintre szorítása végett ’járulékot’ kell fizetni a másolásra használt eszközökre kivetett hozzájárulás formájában (lásd a 10. számú kérdésre adott választ is).

A tapasztalatok szerint nem reális út az illegális forrásból való, magáncélú másolás elleni fellépésre a nagyszámú letöltést végző végfelhasználók elleni perek indítása. Így, ha az említett díjigény csak a jogszerű forrásból való másolásra tekintettel járna és a jogszerűtlen forrásból való másolásra tekintettel nem, a jogszerűtlen forrásból való másolás előnyt élvezne, és gyakorlatilag nem lenne semmilyen jogkövetkezménye az annak révén elkövetett jogsértésnek. Ezért a Szerzői jogi törvény szerint az ’üres hordozó díj’ mértékét nem indokolt csökkenteni arra való tekintettel, hogy a jogszerűtlen forrásból való letöltés gyakori. Az Európai Bíróság által rögzített elvet – amely szerint a magáncélú másolásért járó járulék kifizetése nem jogosít jogszerűtlen forrásból való másolásra – a következőképpen alkalmazza a törvény: a 94. cikk (11) bekezdése elismeri a jogszerűtlen forrásból való másolásért járó kártérítés lehetőségét, és úgy rendelkezik, hogy ha kártérítési igényt érvényesítenek (ami bizonyára meglehetősen ritkán történik meg), a magáncélú másolásért már kifizetett ’üres hordozó díj’ összegét le kell vonni a kártérítés összegéből.

9. Megpróbáltam egy filmet átmásolni egy DVD-ről a számítógépemre, de nem sikerült valami ’műszaki védelmi intézkedés’ miatt. Mi az és miként kerülhetem meg, hogy egy magáncélú a másolatot készíthessek?

Műszaki védelmi intézkedés minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog jogosultja vagy a törvény által nem engedélyezett cselekményeket – rendeltetésszerű működése révén – megelőzze, illetve megakadályozza. Az ilyen intézkedések szükséges eszközök egyes művek – mint a filmek vagy az elektronikus könyvek – hasznosításához és a szerzői jog védelméhez a digitális online környezetben. A műszaki védelmi eszközök engedély nélküli megkerülése (valamint az ahhoz szükséges eszközök és szolgáltatások hozzáférhetővé tétele) tilos, s e tilalom megszegői ellen a szerzői jogsértés következményei és büntető szankciók is alkalmazhatók.

Vannak olyan, a közérdek szempontjából fontos és a Szerzői jogi törvény 95/A cikkének (1) bekezdésében taxatív módon meghatározott szabad felhasználások – mint az oktatás céljára szemléltetés céljából való felhasználás, egyes kedvezményezett intézmények (mint a könyvtárak) által belső intézményi célra való másolás, bírósági vagy más hatósági célra való felhasználás, a fogyatékkal élők általi felhasználás, stb. – amelyeknek az alkalmazhatóságát a jogosultaknak lehetővé kell tenniük, feltéve, hogy a szabad felhasználás kedvezményezettje a védett műhöz, illetve a szomszédos jogok által védett teljesítményhez jogszerűen fért hozzá. Ez a Szerzői jogi törvény 95/A cikkének (2) bekezdése szerint nem alkalmazható, ha a művet, illetve a szomszédos jog által védett teljesítményt úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.

Ha a jogosult és az előző bekezdésben említett valamely szabad felhasználás kedvezményezettje között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás lehetővé tételének a feltételeiről, a felek bármelyike egyeztetési eljárást kezdeményezhet a Szerzői Jogi Szakértő Testületen belül működő Egyeztető Testületnél. Amennyiben a felek nem fogadják el az Egyeztető Testület javaslatát, az egyeztető testületi eljárás szabályai szerint a szabad felhasználás kedvezményezettje a bíróságtól kérheti, hogy az kötelezze a jogosultat a szabad felhasználás lehetővé tételére.

Azonban magáncélból való másolás általában nem szerepel azok között a szabad felhasználások között, amelyeknek az alkalmazhatóságát a jogosultaknak lehetővé kell tenniük. A Szerzői jogi törvény 95/A cikkének (1) bekezdése csak a reprográfiával történő magáncélú másolást sorolja fel ilyenként. Ezért filmet csak a jogosultak engedélyével lehet másolni DVD-ről számítógépre.

10. Mit jelent a magáncélú másolásért fizetendő járulék?

A magáncélú másolásért járó díjigényre utaló – más nyelvekben is használatossá vált – angol kifejezés: ’levies’ (magyarul ’járulék’-ként lehet fordítani, de inkább az ’üres hordozó díj’ kifejezés terjedt el, ami a díjigény-bevezetéskor érintett alkalmazási körre utalt) meglehetősen pontatlan, hiszen angol jelentése alapján azt a téves benyomást keltheti, hogy valamilyen adóról vagy illetékről van szó, jóllehet ez nincs így. A többszörözés (másolás) szerzői jogi státusza különbözik például a szerzői művek előadásáétól abban az értelemben, hogy míg a magánkörben történő előadásra nem áll fenn szerzői jog, a nemzetközi szerződések, az EU irányelvek és a nemzeti törvények a többszörözési jog alkalmazhatóságát nem szűkítik le ilyen módon.

Magáncélú másolás csak a kizárólagos többszörözési jogra vonatkozó kivétel (szabad felhasználás) vagy korlátozás formájában megengedhető, amennyiben megfelel a Berni Egyezmény 9. cikke (2) bekezdésében, a TRIPS Megállapodás 13. cikkében, a WCT 10. cikkében, a WPPT 16. cikkében, a szerzői és szomszédos jogoknak az információs társadalommal kapcsolatos szerzői és szomszédos jogi kérdésekről szóló InfoSoc-irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében és a Szerzői jogi törvény 33. cikkének (2) bekezdésében rögzített háromlépéses teszt feltételeinek. A teszt szerint akkor alkalmazható kivétel vagy korlátozás a többszörözési jog (s valójában bármely más vagyoni jog) esetében, ha az (i) csak (korlátozott) különleges esetre vonatkozik, (ii) nem sérelmes a mű (illetőleg a szomszédos jogi teljesítmény) rendes felhasználására, és (iii) indokolatlanul nem károsítja a szerző (vagy más jogosult) jogos érdekeit. A magáncélú másolás különleges esetnek tekinthető, s ha a másik két feltétel is teljesül, lehetőség van kivétel vagy korlátozás alkalmazására.

Vannak olyan műkategóriák, illetve helyzetek, amelyeknek az esetében a jogosult engedélye nélküli magáncélú másolás sérelmes lenne a mű rendes felhasználására. Ezekben az esetekben nem alkalmazható kivétel vagy korlátozás. Ezért a Szerzői jogi törvény kizárja a magáncélú többszörözés formájában való szabad felhasználást, illetőleg a többszörözési jognak az ilyen célból való korlátozását az építészeti művek, a szoftver és a számítógépes eszközökkel működtetett adatbázis esetében, továbbá a kotta fénymásolását, valamint – a kézírás vagy írógép útján való másolás kivételével – teljes könyveknek vagy a napilapok és folyóiratok egészének a másolását is.

A fent említett ’járulékok’ esetében nem beszélhetünk szabad felhasználásról – amit díjigénnyel „kompenzálnak”–, hanem a kizárólagos többszörözési jognak a díjigényre való korlátozásáról van szó. Megállapítást nyert az, hogy a magáncélú másolás széles körben elterjedt gyakorlata indokolatlanul károsítja a jogosultak jogos érdekeit (mivel jelentős mértékben aláássa a jogosított példányok piacát). A jogosultnak így okozott hátrány kiküszöbölhető – s így ki is küszöbölendő – egy szerény díj (’járulék’) formájában, amit a magáncélú másolásra szolgáló eszközök gyártói, importőrei, illetve forgalmazói kötelesek fizetni.

11. Elkövetek-e valamilyen szerzői jogi jogsértést, ha megtekintek egy filmet az Interneten letöltést nem engedő módon (’streaming’) ahelyett, hogy letölteném?

Kivéve azt az esetet, ahol az valamely műszaki védelmi intézkedés (lásd a 8. számú kérdést) megkerülése (feltörése) révén válik lehetővé, egy film megtekintése nem releváns cselekmény a szerzői jog szempontjából, s mint ilyen, nem valósít meg jogsértést.

Ha a film, vagyis a letöltést nem engedő (’streaming’) formában való online hozzáférhetővé tétele jogszerűtlenül történik – vagy ha annak megtekintése valamely műszaki védelmi intézkedés megkerülése (feltörése) útján válik lehetővé –, nincs szó a szerző által engedélyezett, illetve a törvény által megengedett felhasználásról, ami pedig a Szerzői jogi törvény 35. cikke (6) bekezdésének (b) pontjában meghatározott egyik feltétele (az InfoSoc-irányelv 5. cikke (1) bekezdésének (b) pontjával összhangban) az időleges többszörözés esetén megengedett szabad felhasználásnak. Ez azt jelenti, hogy – mivel a letöltést nem engedő online hozzáférhetővé tétel eredményeként időleges műpéldány jön létre a végfelhasználó számítógépes rendszerében (aminek alapján a film megtekintése lehetővé válik) – a többszörözési jogot megsértettnek kell tekinteni. Azonban a felelősség igazi súlya azokon van, akik engedély nélkül tesznek hozzáférhetővé ilyen (a nyilvánossághoz való interaktív hozzáférhetővé tételnek minősülő) módon egy filmet, illetve – a felelősségükre irányadó külön szabályok szerint – az online közvetítő szolgáltatást végzőkön.

A végfelhasználó magánszemély számítógépes rendszerében időleges műpéldány létrejöttével technikailag a magáncélú másolás egy sajátos esete valósul meg, s így a 8. és 10. számú kérdésekre adott válaszok irányadóak rá.

12. Ha valamely közösségi oldal platformjáról a szerzői jog által védett művek kerülnek automatikusan a fiókomba, felelőssé válhatok-e szerzői jogi jogsértésért? Mi a helyzet akkor, ha azokat egy kattintható linkkel vagy beágyazás (’embedding’) formájában a weboldalam vagy a blogom részévé teszem?

Műveknek közösségi oldalakon történő felhasználására ugyanazok a szerzői jogi szabályok vonatkoznak, mint általában. Valamely védett mű engedély nélküli feltöltése egy közösségi oldal fiókjába a többszörözési jog és a nyilvánossághoz közvetítés joga megsértésének számít (a nyilvánosság számára való interaktív hozzáférhetővé tétel értelmében). Ugyanígy azok a lehetséges kivételek és korlátozások (mint például az idézet formájában vagy paródia céljára való felhasználás) alkalmazhatók, mint más esetekben.

Ha egy jogsértő anyag mások tevékenységének eredményeként automatikusan megjelenik egy fiók tartalmaként, ezért a fiók tulajdonosa nem felelős. Mindazonáltal felmerülhet a felelőssége, ha tudomást szerez az anyag jogsértő voltáról, s mégsem tesz semmit a jogsértő helyzet megszüntetéséért. Fontos azonban megjegyezni, hogy a közösségi rendszerek működtetői – ha tevékenységük a puszta tartalomtároláson nem megy túl – tárhely-szolgáltatóknak minősülnek, és ilyenként a felelősségük elkerülése végett, mihelyt tudomást szereznek a jogsértő információról – különösen akkor, ha a jogosult erről értesítést küld – kötelesek haladéktalanul intézkedni az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés blokkolásáról. Ebből a célból, egyes országokban, mint Magyarországon is, külön értesítési és eltávolítási (’notice and take down’) eljárás áll rendelkezésre. Az elektronikus kereskedelemről szóló törvény 13. cikke részletes rendelkezéseket tartalmaz, amelyek megfelelő érdekegyensúlyt biztosítanak a fióktulajdonosok, a jogosultak és az online közvetítők (mint a közösségi oldalak működtetői) által alkotott háromszögben, megfelelő jogi biztosítékokkal a rendszer lehetséges visszaélés-szerű használatával szemben.

A kattintható linkek engedély nélküli használata ’mélylink’, ’beágyazás’ vagy ’keretbe foglalás’ (’deep-link’, ’embedding’, ’framing’) útján a többszörözési jog és – az interaktív hozzáférhetővé tétel értelmében – a nyilvánossághoz közvetítés joga megsértésének minősül az Európai Bíróság jelenlegi gyakorlata szerint olyankor, amikor a jogosultak nyilvánvalóvá teszik, hogy műveik csak saját webhelyeiken felhasználhatók, azáltal, hogy a hozzáférést korlátozzák.

13. Amikor alkotok egy művet és feltöltöm online használatra, sok weboldal feltételül szabja, hogy átruházzam a szerzői jogaimat a weboldalra. Ez azt jelenti, hogy a jövőre nézve elvesztem a jogaimat?

A Szerzői jogi törvény szerint a személyhez fűződő jogok (a szerzőség elismerésének, a szerző neve feltüntetésének, a mű integritása védelmének a joga) nem ruházhatók át és nem lehet lemondani róluk. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor a szerző vagyoni jogait átruházzák. Továbbá az általános szabály az, hogy a vagyoni jogokról sem lehet lemondani, azok sem ruházhatók át, hanem csupán (kizárólagos vagy nem-kizárólagos) felhasználási engedélyek adhatók. A vagyoni jogok átruházása csak a következő, kimerítő módon meghatározott műkategóriák esetében lehetséges: (i) munkaviszony alapján alkotott művek, (ii) audiovizuális művek részére készült alkotások, (iii) számítógépes programok (’szoftver’), (iv) adatbázisok, (v) hirdetések céljára készült művek.

A Szerzői jogi törvénynek és a Polgári Törvénykönyvnek van számos olyan rendelkezése, amely azt kívánja biztosítani, hogy a felhasználási engedélyek esetén is a jogosítás csak azokra a jogokra vonatkozzék, amelyek feltétlenül szükségesek a célzott felhasználáshoz, és hogy a felhasználási engedéllyel, illetve a jogátruházással kapcsolatos bármilyen kétség esetén a szerzők számára kedvezőbb értelmezés érvényesüljön.

14. Tegyük fel, hogy online ’avatar’ hasonmásom kedves filmsztáromnak, egy képregény- figurának vagy a sportklub jelképének felel meg. Bajba kerülhetek-e e miatt a szerzői jog vagy más törvényi rendelkezés megsértése miatt?

Elvileg a szellemi tulajdoni jogok, és különösen a szerzői jog szempontjából nincsenek külön elvek vagy jogszabályok, amelyek egy ’avatar’ esetében lennének alkalmazhatók. Egy ismert színész arcmásának, egy képregényfigurának vagy egy sportklub jelképének engedély nélküli felhasználása esetén ugyanazok a jogkövetkezmények és szankciók alkalmazhatók a színész személyiségi jogai, a képregényfigurára fennálló szerzői jog, illetve a sportklub védjegyjoga megsértéséért, mint más esetekben. Hasonlóképp ugyanazok a védekezési lehetőségek merülhetnek fel a jogsértés megállapításával szemben, mint más esetekben, amennyiben a 6. számú kérdésre és annak alkérdéseire adott válaszokban említett feltételek teljesülnek. Azonban, ha az ilyen felhasználásoknak nincs üzleti jellegük, és nem veszélyeztetik a védett jogok hasznosítását – például szurkolók használják fel ilyen módon kedvenc sportegyesületük logóját –, aligha van valós veszély arra, hogy emiatt jogkövetkezményekkel kelljen szembenézniük.

15. Minek alapján tudhatom azt, hogy egy művet jogszerűen vagy jogosulatlanul tesznek hozzáférhetővé az Interneten?

Van számos olyan webhely, amelynek az esetében nyilvánvaló, hogy jogszerűtlen forrásról van szó, mint amilyen a Pirate Bay vagy a ’warez’ oldalak. Más források esetében – mint amilyenek a különböző torrent oldalak – elég nagy az esély arra, hogy azok jogszerűtlenül nyújtanak hozzáférést védett tartalmakhoz. Néhány jel ugyancsak segíthet az eligazodásban: például a YouTube-on található olyan videók, amelyekhez hirdetés társul, általában jogosítottak, míg az olyanok esetében, amelyekhez nem kapcsolódik hirdetés, kétség merülhet fel ebben a tekintetben. Bizonytalanság esetén több megbízható forrás is rendelkezésre áll a tájékozódásra, mint például nemzetközi szinten a www.educause.edu oldal vagy az IFPI weboldala (www.ifpi.org) vagy Magyarországon a ProArt (Szövetség a Szerzői Jogokért; www.proart.hu) és a közös jogkezelő szervezetek oldalai.

Azok számára, akik jogszerű forrásból kívánnak hozzáférni szerzői művekhez és a szomszédos jogok által védett teljesítményekhez (akár szerény díj ellenében, akár – a hirdetésekkel támogatott oldalak esetében – ingyenesen) ma már bőséges választék áll rendelkezésre az ilyen forrással szolgáló weboldalakból (iTunes, Google Play, Spotify, Deezer, Dalok.hu, Songs.hu, Bookline stb.). Ezeknek a forrásoknak a szerződéses rendszerében akadnak problémák a szerzők és előadóművészek szempontjából, mivel a részesedésük meglehetősen szerény mértékű, de a jogkövető végfelhasználók szempontjából általában megbízhatóak; a végfelhasználóknak nem kell aggódniuk a forrás jogszerűségét illetően.