A kétlépcsős projekt első fázisának lezárásaként létrejövő tanulmány azonosítja és bemutatja a szellemi tulajdon elleni jogsértésekért leginkább felelős 25 online üzleti modell legfontosabb jellemzőit, a működési és finanszírozási gyakorlatát, a közzétett tartalmaikat, a profitgeneráló tevékenységeiket és a fogyasztói bázisuk nagyságát. A szakértők a kutatás során összegyűjtött információkat két módszer alapján csoportosították: a rendszerező mátrix az üzleti modellek kategorizálását segíti, a Canvas modell pedig a különböző modellek speciális stílusjegyeinek átláthatóbb szemléltetésében játszik fontos szerepet.

A tapasztalatok szerint a legtöbb szellemitulajdon-jogot sértő üzleti modell olyan elterjedt online üzleti modelleken alapszik, mint pl. a B2C (Business-to-Customer) és a B2B (Business-to-business). A fő bevételi források is nagyrészt megegyeznek a hagyományos modellekével, azaz inkább olyan közvetlen jövedelmek dominálnak, mint pl. az értékesítésekből származó bevételek, előfizetési díjak, adományok; illetve olyan közvetlen jövedelmek, mint a kattintás utáni kifizetések vagy a reklámdíjak. A fizetési lehetőségek is széles skálán mozognak: a hagyományos banki átutalástól a hitelkártyás fizetésig terjed, de jellemzően egyre népszerűbb a virtuális fizetőeszközök használata is (elsősorban a bitcoin).

A megfigyelt szellemitulajdon-jogot sértő üzleti modellek célja a hagyományos modellektől eltérően a fogyasztók megtévesztése. Ezek az oldalak leggyakrabban az alábbi tevékenységeket végzik: doménnév-kalózkodás, doménnév parkoltatás, hamisított (így az adott védjegyet jogtalanul használó) termékek reklámozása, kereskedelme. Egyes üzleti modellek a már népszerű, jól bejáratott brandekhez való megtévesztő kapcsolatra (illetve annak látszatára) építenek, mások a rosszindulatú tevékenységekből (zsarolóvírusok, csalások, megtévesztő felhívások) húznak hasznot. Az adathalász és az e-mailek feladóját meghamisító tevékenységek fogyasztókat és cégeket ösztönöznek arra, hogy kiadják a bankszámláikhoz vagy a hitelkártyáikhoz tartozó adataikat. A tapasztalatok szerint a szellemitulajdon-jogokat sértő tevékenységek és a hagyományos cyberbűnözési gyakorlatok között komoly összefüggések találhatók, a regisztrált árujelzőkkel való visszaélés kiemelkedő szereppel bír a cyberbűnözés jelenlegi üzleti modelljeiben.

Az ilyen üzleti modelleket működtető operátorok bevétele nagyban függ a felkínált termék, szolgáltatás megjelenésétől, láthatóságától, így gyakran alkalmaznak ezeket a szempontokat elősegítő eszközöket (keresőoptimalizálás, keresőmarketing, hirdetések a közösségi médiában). Továbbá igencsak elterjedt az igényes, jól működő honlap és felhasználói felület, a legitim termékekhez hasonló skálájú és minőségű kapcsolódó szállítási, illetve egyéb szolgáltatások biztosítása is. A honlapokhoz kapcsolódó doménneveket gyakran maguk a jogsértők regisztráltatják, ám ilyen esetekben valótlan vagy félrevezető elérhetőséget tüntetnek fel a felelősségre vonás lehetőségének csökkentése érdekében.

A kutatás szerint egyre több szellemitulajdon-jogot sértő termék és szolgáltatás kínálója terjeszkedik az internet mellett a darknetre is. Utóbbi megakadályozza a személyiség azonosítását, továbbá az interneten a szolgáltatók által működtetett, a fogyasztókat védő gyakorlatok sem működnek (pl. „notice and take down” eljárás). A tapasztalatok alapján a jogsértők úgy alakítják ki az üzleti modelljüket, hogy egy esetleges felelősségre vonás esetén is folytatni tudják a tevékenységüket (pl. új felhasználói profil létrehozásával, teljes internetes oldal új doménnévre költöztetésével).

A teljes riport angol nyelven letölthető az EUIPO honlapjáról: https://euipo.europa.eu/tunnel-web/secure/webdav/guest/document_library/observatory/resources/Research_on_Online_Business_Models_IBM/Research_on_Online_Business_Models_IBM_en.pdf