Elmyr de Hory 1906. április 14-én született Budapesten Hoffmann Elemér Albert néven, de még ez sem biztos. A kiadatástól való félelmében Ibizán 1976-ban – szemben a nyomtatott verzióban tévesen megjelent 1967-es évszámmal – öngyilkosságot elkövető festő legendáját Clifford Irving: Hamisítás! című könyve alapozta meg, ám később a könyv szerzőjét is elítélték hamisításért, azAviátor című filmből ismert Howard Hughes nevében írt hamis önéletrajzáért…

Visszatérve hősünkre, Elmyr a hatvanas években, több lebukás után már nem tudott eladni hamisítványokat, felépítette hát a legnagyobb élő hamisító kultuszát, és Picasso, Matisse, Bonnard, Vlaminck, Bracque és Dufy modorában készült képeit saját álnevével aláírva értékesítette.

Csakhogy Jeff Taylor kutatásaiból az derült ki, hogy Clifford Irving könyvével ellentétben Hoffmann (ha egyáltalán ez volt a valódi neve) a 20-as, 30-as években nem arisztokrataként utazgatott, ahogy Légernél sem tanult, és Picasso asztaltársaságához sem tartozott, hanem piti bűnözőként, tolvajként, csalóként, csekkhamisítóként járta Európát és annak börtöneit. Minden, még születési dátuma, neve, családja, származása, de valószínűleg hamisítói karrierjének grandiózussága is hamis. Az Elmyr által emlegetett több mint ezer képnek valószínű, csak a tizedét sikerült elsütnie. Igaz, ez sem csekély teljesítmény. Az amerikai történész szerint Elmyr de Horynak valójában az élete volt a legfontosabb és legkiérleltebb (össz)művészeti alkotása: „Duchamp, Warhol és Hirst  kigúnyolta a művészeti világot, de Hory megrázta azt.” Műveinek utóélete pedig egyenesen paródiája a műpiacnak.

Ma már 10-15 ezer dollárt is adnak egy-egy Elmyr által hamisított képért. S ami ilyen drága, azt hamisítják is. Elmyr is elismerően csettintene, ha tudná, hogy egy Ken Talbot nevű londoni bukméker megvásárolta a Hughes-per után tönkrement Irvingtól könyve jogait. 1991-ben újra kiadta, hozzáfűzve egy pár oldalas fejezetet, amelyben a bukméker elmondja, hogy ő is találkozott Elmyrrel, aki megmutatta neki a „hamisítási ábécéjét”, ahol pontosan leírta, milyen festőt, milyen módszerrel kell utánozni, s vett is tőle vagy 400  francia  impresszionista hamisítványt, amik közül néhány reprodukcióját is közölte. (Egyetlen forrás sem említi, hogy de Hory valaha is hamisított volna impresszionistákat.) A felvezetés után elkezdte árulni a rettenetes képeket, amelyek az aukciós házakig is eljutottak. 2014 novemberében számolt be róla az artlyist.com, hogy vissza kellett hívni az új-zélandi Cordy aukciós ház árveréséről Elmyr két Monet-utánzatát, miután kiderült, hogy nem eredetiek. Mármint, hogy nem eredeti Elmyr de Hory-hamisítványok. A szerzőség tisztázása után sem hajították ki azokat, hanem meghirdették „a hamis Monet-k hamisítványai” néven a – Johannes Rød szakértő szerint egyébként – Kínában legyártott képeket.