Hosszú évek óta küzdünk a szerintünk minősíthetetlen, mégis minősített olasz borok ellen. Úgy látszik, hogy sokkal jobb a laborfelszereltségük, és jobb a laboros állományuk, mint nekünk. Az ugyanis hihetetlen, hogy eddig senki nem akadt fenn a rostán. Mint ahogy az is hihetetlen: ennyi éven keresztül csak most vették észre, hogy egy nagyon nagy üzem, amely bornak nevezett valamit állít elő, és amely magyarországi importőrökkel van kapcsolatban, mit művel. Végre megtaláltak egyet, de attól tartunk, nagyon sok van – mondta feldúltan a csongrádi hegyközség elnöke, Ungerbauer György.

Évek óta hangoztatják, és talán eddig hinni sem merték, hogy egyszer végre hivatalosan is leírva látják: vannak olyan, Magyarországra szállító olasz pincészetek, amelyek pancsolt italt állítanak elő. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) nemrég adott ki egy sajtóközleményt. Olasz forrásokból úgy értesültek: a Cantine Bursa borászat készleteit az ottani hatóságok zárolták és jövedéki törvénysértés miatt eljárást indítottak ellene. A HNT felhívja a tagjai figyelmét, hogy az olasz, különösen az érintett cégtől származó borokat saját érdekükben zárolják, vonják vissza a polcokról. A tanács azt szeretné, ha itthon csak ellenőrzött helyről, minőségi termékek kerülnének a vásárlókhoz.

Olyan olcsón adják a „bort”, amennyi pénzért szőlőt sem lehet venni. Ha mondjuk egy felügyelőnek, hogy nem kellene-e inkább a behozott termékekre jobban ránézni, azt mondják, ott minden rendben van. Na ugye, hogy nincs minden rendben? Erős a gyanúm azzal kapcsolatban is, hogy amikor Magyarországon egy-egy milliárdos uniós borászati beruházás létesül, akkor vajon az hazai vagy olasz érdekeket szolgál-e. Ráadásul ezen termékek piacra jutásában a profit reményében az áruházláncok is segítenek, miközben olyan italt juttatnak a kis keresetű emberek asztalára, amelyről azt sem tudni, hogy miből készült, mekkora az egészségi kockázata – folytatta Ungerbauer György. A szakmán belül nekik soha nem voltak kétségeik afelől, hogy az importholmik egy része nem lehet természetes eredetű. A szőlő nem úgy terem, mintha laboratóriumban állítanák elő – magyarázta, mindig más és más az alkohol-, az extrakt-, a savtartalma.

Meddig kell még várnunk? Minek kell még ahhoz megtörténni, hogy végre mindenki észbe kapjon, és elhiggye a magyar törvényhozás: gyakorlatilag tönkreteszi a magyar családi borászatokat az olasz, bornak nem mondható folyadék? – tette hozzá véleményét a neves csongrádi borász, Gulyás Ferenc.

Hogy máshol is nagyban folyik-e a hamisítás, azt a szakemberek nem tudják biztosan, de az olaszhoz hasonló potenciált nem ismernek. Nekik, ha rentábilisak szeretnének lenni, literenként minimum 400 forintért kellene adni a nedűt, ezzel szemben Itáliából literenként 70 forintért hozzák be. Importőrök annak idején magyarázták is nekik tudományosnak és technológiai érvekkel alátámasztottnak tűnő indokokkal, hogyan tudják ezt mégis elérni, de végre kibukott a valódi ok. – Azt se tudjuk, mit isznak az emberek. Tisztességtelen konkurencia jelent meg, amivel nem lehet tisztességgel felvenni a harcot, az ennyire olcsó bor biztos nem szőlőből van – jelentik ki.

Hangsúlyozták, hogy nem akarják kitiltani a külföldi borokat, legyen a boltokban bőséges a választék, ők is kóstoltak már például kitűnő új-zélandit. Azt viszont határozottan akarják, hogy „az a sok mocsok, amit borként adnak el”, egyszer s mindenkorra eltűnjön.