Egy részük még a szakértőket is megtéveszti, s óvatlan gyűjtők óriási pénzeket fizetnek értük. A hamis műalkotásokat meg kell semmisíteni, de a Szolnoki Galériában most egy újszerű kísérlet szereplőiként találkozhatunk velük.

– 2007-ben egy eladásra szánt nagy hagyatékkal keresték meg az örökösök a budapesti Nagyházi Galériát. A szakértők megállapították, hogy szinte a teljes anyag hamisítvány – avat be Nagy T. Katalin, a szolnoki kiállítás rendezője a Galéria falán látható képek történetébe. – Lehetetlen volt belőlük pénzt csinálni, mivel a törvény szerint a bizonyított hamisítványokat meg kell semmisíteni. A galéria megegyezett velük, hogy megsemmisítik a képeket, de néhány Rippl Rónai- és Kádár Béla-hamisítványt az évek óta megrendezett Falk Art Fórum keretében a nyilvánosság előtt égetnek el, hogy felhívják a figyelmet a hamisítványokra.

– Másokkal együtt én is ott voltam – folytatta a történetet a művészettörténész –, és mellettem egy idős hölgy sírva mondta, hogy „ez még így is jó lenne a falamra!”. Én is éreztem, hogy sem a képégetésnek, sem a könyvégetésnek nincs jó üzenete, így bementem a Nagyházi Galériába azzal az ötlettel, hogy másként „pusztítsuk el” ezeket a műveket. Kérjünk fel művészeket, hogy mintegy átfogalmazva trancsírozzák fel ezeket a hamisítványokat. A Galériának és a művészeknek is tetszett az ötlet, több mint százan vettek részt az akcióban, aminek eredményét itt láthatjuk – mutat körül a legváltozatosabb stílusban festett és néha valóban rendkívül szellemes megoldásokkal színesített műveken Nagy T. Katalin.

Egy műnek sokféle arca van. Van aki saját képi világát tette rá az általa kiválasztott alkotásra, más a műből indult ki, a hamisítvány eredetijének alkotójával folytatott párbeszédet.

– Érdekes például ez a Koszta József-átalakítás – mutat egy alföldi tájhoz illesztett délibábot a művészettörténész –, vagy Richter Sára mai művész gondolata, aki Anellának, Rippl Rónai fogadott leányának hamisított portréjára hímezte rá Rippl megbocsátó szavait, aki a már őt életében hamisítóknak adott velük felmentést. Itt is azok a művészek, akik egy varázsütéssel újjáalakítják ezeket a képeket mintegy felmentést adnak a hamisítóknak – zárta a művek bemutatását Nagy T. Katalin.

Kifelé menet azért még szót váltottunk egy érdekes témáról: Bukkannak-e fel mostanában értékes művek a bolhapiacokon, illetve lapulhatnak-e hamisítványok a  nagy múzeumok gyűjteményeiben? Mindkét kérdésre igenlő választ kaptunk. Előfordul, hogy tudatlan örökösök kezéből jutnak ritka kincsek a lomok közé, s a hozzáértő így hatalmas vagyonra is szert tehet szerencsés vásárlás révén. A nagy gyűjtemények is őriznek többnyire ajándékozás révén kapott hamisítványokat, melyek kiszűrésén folyamatosan dolgoznak a szakemberek. Volt olyan kiállítás, ahol száz Csontváry-hamisítványt mutattak be, és már felmerült egy hamisítványokat bemutató gyűjtemény terve is. Sajnos senki sem tévedhetetlen.

– Nemrégen hamisítványnak tartottak egy bizonytalan forrásból felbukkant hatalmas értékű kései Moholy-Nagy-képet, ami így kerülhetett külföldre, lett egy New York-i gyűjtemény féltett kincse – zárta a rögtönzött tárlatbemutatót Nagy T. Katalin művészettörténész.