A műtárgyhamisításoknál a veszélyeztetett érték és a vagyoni kár is jelentős, ráadásul sérül az alkotó szerzői joga is – mondta el Kármán Gabriella, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület Műtárgyhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője. A hamisítás miatti bizonytalanság miatt ráadásul csökken a legális kereskedelem, aminek adóvonzata is van.

A műkincshamisítás az egyik legsúlyosabb probléma, de nincs könnyű dolgunk, ha ennek méreteiről, számairól akarunk becslést kiadni, mivel közel sem sikerül valamennyi hamisítványt lebuktatni – mondta Kármán. Óvatos becslések azonban vannak: a nemzetközi műkincskereskedelem 51 milliárd eurót tett ki tavaly, amiből a hamisítványok akár 10-30 százalékot is elérhetik. Rossz hír, hogy vannak olyan részterületek, ahol ez jóval magasabb is lehet.

Kármán szerint hasonló a helyzet Magyarországon is, egy 2012-es felmérés szerint a képzőművészeti alkotásokkal foglalkozó műkereskedők 30-50 százalék közé tették a nekik felajánlott műtárgyak között található hamisítványokat. A vegyes profilú kereskedők ennél alacsonyabb arányokról, 15-30 százalékról számoltak be. A magyar műkereskedelem éves forgalma 15 milliárd forint, ami 50-150 ezer műtárgyat jelent. Ha csak egy százalék a hamis, akkor is több mint ezer cserél gazdát a legális csatornákon – emelte ki Kármán, majd hozzátette, hogy az illegális csatornákon ennél is jóval magasabb lehet ez az arány.

A csalók visszaszorítása érdekében új szabályozás is készül: ennek része lenne, hogy a 300 ezer forint feletti műkincs-kereskedelmet engedélyhez kötnék, így a megfelelő szakképzettséget is előírnák. Cél az is, hogy üzletben folytassák a kereskedelmi gyakorlatot, ahogy fontosnak tartják a személyes ügyfélszolgálat működtetését az online piacoknál, mivel így meg lehetne tekinteni és megvizsgálni a megvásárolandó műtárgyat – emelte ki Kármán. Az eddigieknél teljesebb nyilvántartást kellene tartani az azonosítást segítő információkról, amihez mindenképpen szakértőhöz lenne szükség. 900 ezer forint felett pedig már eredetiség-igazolást is elvárnának.

Egy műtárgy védettsége egy határozattal jön létre, ami előny a tulajdonos számára, hiszen így például nyilvántartásba kerül – mondta Buzinkay Péter, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda vezetője. Fontos tudnivaló, hogy ilyenkor kiviteli tilalom is életbe lép, hiszen nem lehet állandó jelleggel a határon túlra költöztetni – egy kiállításon való megjelenés azonban természetesen engedélyezett.

A műtárgylopásokkal kapcsolatban elmondta, hogy évente 7-8 ezer bűncselekményről beszélhetünk, ami akár milliárdos kárt is okoz a tulajdonosoknak. Fontos lenne, hogy a sértett a tulajdonos tudná, mi az amit szeretne visszakapni, ebben pedig sokat segíthetne a házi leltár – emelte ki Buzinkay.

A múzeumoknak szüksége van a magángyűjtők műtárgyaira, mivel így fel lehet dobni a meglévő kiállítást – mondta Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke. A numizmatika területén erős a Magyar Nemzeti Múzeum kapcsolata a magángyűjtőkkel – tette hozzá Tomka Gábor, az intézmény gyűjteményi főigazgató-helyettese. Előfordulhat olyan eset is, hogy a hagyatékként megörökölt műtárgyakat valaki felajánlja a múzeumnak, amit nagyon fontosnak nevezett Tomka, mivel sajnálatos módon kevés a forrásuk arra, hogy ilyen értékeket vásároljanak.

A gyűjtőknek rossz tapasztalata lehetett régebben a múzeumokkal, mert például nem felelő módon tüntették fel az adományozók nevét, vagy esetleg kár kelezett az értékekben – mondta Einspach Gábor, az egyik legfoglalkoztatottabb igazságügyi festményszakértő, aki egyből hozzátette, hogy az utóbbi időben ez az ellentét már enyhült, mivel sokkal felelősebben bánnak a műgyűjtők tárgyaival, így egyre szorosabb a kapcsolat a műgyűjtők és a múzeumok között. Ez azért is fontos, mert ha egy gyűjteményt kiállít egy neves múzeum, akkor annak értéknövelő hatása is van.

Az együttműködésen van mit fejleszteni – ismerte el Kálnoki-Gyöngyössy, aki elmondta, hogy nemrég is előfordulhatott, hogy egy kiállításnak rendőrök vetettek véget, mert egy műgyűjtő felismerte a tőle néhány hónapja ellopott értéket a kiállított tárgyak között. Olyan eset is van, hogy megjelent egy arisztokrata család két festményt visszakövetelve, mondván azok az ükapjukról készültek, ám később kiderült, hogy az egyik nagynéni adta el a képet. Kérdés, hogy volt-e bármilyen kényszer az eladásnál, ám a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke szerint ez inkább a második világháború alatt, a 40-es években volt jellemző.

Sokszor a múzeumok maguk sem tudják, hogy mik vannak a raktáraikban – hangsúlyozta Einspach, aki szerint gyakran a normális leltár is hiányzik. Hasonló a helyzet vidéken is, hiszen vannak olyan kastélyok, ahol szinte minden négyzetméteren lehet találni valami hatalmas értéket – tette hozzá Kálnoki-Gyöngyössy, aki szerint régebben gyakori hiba volt, hogy amikor országos leltárt készítettek, akkor ezeket az értékeket felszállították a fővárosba. Szerinte a múzeumok nem dugdossák a tárgyakat, hanem inkább az okoz problémát, hogy nincs kapacitásuk a restaurálásra, így pedig nem lehet kiállítani ezen értékeket.