Miközben papírt és zsírkrétát keresgéltem az jutott eszembe, hogy milyen gyorsan jár a hír egy kis településen, hiszen nemrég hirdettük meg az IP rajzversenyt. Kértem, nézze meg a kiállítást és a benyomások alapján készítse el a nagy művet. Miután körbejárták kedvesével a sátrat, játszottak és kitöltöttek egy totót, kényelmesen berendezkedtek az udvar árnyékos felében. Aztán még odabiccentett huncutul, hogy szóltak még néhány havernak, hogy mindenképpen jöjjenek a No Kamu! sátorba, mert „állat”!
Jöttek is. Nyitottan, érdeklődve. Tegnap esti koncertnyomokkal magukon. Nézelődtek, kérdezgettek, játszottak, meséltek magukról. Aztán valami fura árnyék jelent meg a sátor előtt. Kicsit megkésve követte egy zilált fej és egy messziről érkezett tekintet. Akkor még nem tudtam a nevét, de Dávid volt az, unokatestvérével érkezett. Érkezett, ahogy Ő mesélte, a mezőn át, Józsi bácsi pincéjét érintve. Rajzolni szeretne, egyébként képzőművész. Lassan mondta, nem sietett. A lány mellette halkan nevetgélt.
– Egy napja tart ez nála – mutatott rá Dávid.
– Lenne kedved eljátszani azzal a gondolattal, hogy létrehozol egy céget? – kérdeztem.
– Ok – mondta – de mi legyen a cég?
– Legyen mondjuk gyógyszeripar, egy új termék. Egy márka férfi és női vonallal – folytattam. – Legyen a neved és a korod után a férfiaknak szóló D25, a szingli csajoknak pedig D27. – Tetszett neki. Leült és ujjai között a zsírkréták éltre keltek.
– Hm, akár igazi márka is lehetne – mondta – Tetszik a D25.
Felvetésén még hosszú percekig elidőzött, élvezve az ötlet álomszerű megvalósulását. Kíváncsi volt, hogyan kérhet védjegyoltalmat és hogyan védetheti le alkotásait.
Valami azt súgja, ha a D25-ről nem is, Dávidról bizonyára hallunk még.
A rajzok, amik osztatlan sikert arattak:
Lennon rajza
Dávid első terméke, a D25
Dávid továbbfejlesztett gondolata, a D27
Nyomtatás