A C-435/12. sz. ügyben hozott ítélet – ACI Adam BV és társai kontra Stichting de Thuiskopie, Stichting Onderhandelingen Thuiskopie vergoeding

A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a magáncélú másolat készítésének lehetővé tételére kivételt állapítsanak meg a szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak kizárólagos többszörözési joga alól (magáncélú másolatokra vonatkozó kivétel). Az irányelv úgy rendelkezik továbbá, hogy azon tagállamok, melyek ilyen kivételt vezetnek be a belső jogukban, kötelesek rendelkezni a „méltányos díjazásnak” a szerzői jog jogosultjai részére történő megfizetéséről, annak érdekében hogy utóbbiak a védelemben részesülő műveik és egyéb teljesítményeik felhasználása ellenében méltányos ellentételezésben részesüljenek.

Az ACI Adam és társai olyan üres adathordozók importőrei és/vagy gyártói, mint a CD-k és a CDR-ek. A holland szabályozás értelmében e társaságok a Stichting de Thuiskopie alapítvány számára kötelesek befizetni a magáncélú másolat utáni díjat. E díj összegét egy másik alapítvány, a „SONT” állapítja meg.

Az ACI Adam és társai úgy véli, hogy a díj összegének meghatározásakor a SONT-nek figyelmen kívül kellene hagynia a szerzői jog jogosultjai által a jogellenes forrásból készített másolatokból eredően esetleg elszenvedett kárt.

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy kérdést terjeszt a Bíróság elé.

Ítéletében a Bíróság kiemeli, hogy ha a tagállamoknak joga volna eldönteni, hogy elfogadnak-e olyan jogszabályt, amely többek között lehetővé teszi, hogy a magáncélú többszörözésre jogellenes forrásból is sor kerülhessen, ez egyértelműen a belső piac megfelelő működésének veszélyeztetését eredményezné.

Hasonlóképpen a kultúra terjesztésének megfelelő ösztönzése nem valósítható meg a szerzői jog szigorú védelmének feladásával, sem pedig a hamis, illetve hamisított műpéldányok jogellenes terjesztésének eltűrésével.

Ennélfogva a Bíróság úgy találja, hogy nem fogadható el az olyan nemzeti szabályozás, amely nem tesz semmilyen különbséget a jogszerű forrásból készített magáncélú másolatok és a hamis, illetve hamisított forrásból készítettek között.

Egyrészt ugyanis annak elismerése, hogy e magáncélú többszörözésre sor kerülhet jogellenes forrásból, elősegíti a hamis, illetve hamisított művek terjesztését, ami szükségszerűen csökkentené a védelem alatt álló művek értékesítési mennyiségét, illetve a védelem alatt álló művekkel kapcsolatos jogi ügyleteket, és ekképpen sérelmes lenne azok rendes felhasználására. Másrészt az ilyen nemzeti jogszabály alkalmazása a szerzői jog jogosultjának indokolatlan károsulását eredményezheti.

Egyébiránt a Bíróság emlékeztet arra, hogy a magáncélú másolatok készítését engedélyező tagállam feladata biztosítani e kivétel megfelelő alkalmazását, és korlátozni a jogosultak által nem engedélyezett cselekményeket.

Márpedig az a nemzeti szabályozás, mely nem tesz különbséget a jogszerű vagy jogellenes magáncélú másolatok között, nem biztosítja a magáncélú másolatra vonatkozó kivétel megfelelő alkalmazását. Azon körülmény, mely szerint nincs semmilyen alkalmazható műszaki intézkedés, mely a jogellenes magáncélú másolatok készítése ellen küzdene, nem kérdőjelezheti meg e megállapítást.

Egyébiránt a díjazási rendszernek megfelelő egyensúlyt kell biztosítania szerzők (a méltányos díjazás kedvezményezettjei), valamint a védelem alatt álló művek felhasználóinak jogai és érdekei között.

Minthogy a magáncélú másolat utáni díjjal kapcsolatos rendszer, mely a jogosultaknak járó méltányos díjazás kiszámításakor nem tesz különbséget aszerint, hogy a magáncélú többszörözés alapjául szolgáló forrás jogszerű vagy jogellenes, nem tartja tiszteletben e megfelelő egyensúlyt.

Egy ilyen rendszerben ugyanis a Bíróság szerint az okozott kárt, és ennélfogva a jogosultaknak járó méltányos díjazás összegét a szerzőknek mind a jogszerű forrás alapján készített magáncélú másolatok, mind a jogellenes forrás alapján készített másolatok által okozott hátrány alapján kell kiszámítani. Az ekképpen kiszámított összeg végül a védett művek felhasználói által a magáncélú másolatok készítését lehetővé tevő berendezések, készülékek és adathordozók rendelkezésükre bocsátásakor fizetett árban jelenik meg.

Ily módon valamennyi felhasználó közvetetten hátrányosan van érintve, mivelhogy szükségszerűen hozzájárulnak a jogellenes forrásból készített magáncélú másolatok által okozott kár megtérítéséhez. Következésképpen a felhasználóknak egy nem jelentéktelen többletköltséget kell viselniük ahhoz, hogy magáncélú másolatot készíthessenek.