Még két elismert szakértő munkája sem garancia a képek eredetiségére. Christian Parisot a római Modigliani Intézet elnöke és az egyik katalógus összeállítója, azonban most Rómában kell bíróság elé állnia állítólagos hamisítványok hitelesítése miatt. Marc Restellini szintén belekezdett a művész munkáit tartalmazó összeállítás elkészítésébe, azonban halálos fenyegetések miatt évekkel ezelőtt feladta munkáját, számolt be az ügyről a nytimes.com.

Még azok sem lehetnek biztosan a dolgukban, akik Ambrogio Ceroni kritikus 337 műre kiterjedő listáját veszik alapul, mert Modigliani munkáinak rendszerezése rendre akadályokba ütközik. Ennek egyik oka, hogy a műtárgyak eredetiségének igazolása egyre nehezebb lett az elmúlt években. Az ezzel foglalkozó tudósok ugyanis félnek, hogy a vásárlók és műkereskedők beperelik őket a szakvéleményük miatt.

A Modigliani művei körül kialakult bizonytalanság jól illusztrálja, mennyire megnehezítheti a hitelesítést a pénz, amiben a műtárgyak értékét mérik. Az eladók reménykednek, hogy egy eredeti, legfeljebb kevéssé ismert kép tulajdonosai. Elfogadott szakvélemény híján azonban nehéz megmondani, mennyit fizetnek majd érte a leendő vevők.

David Nash new york-i műkereskedő szerint “ez merőben más piac, mint a kortársai, Picasso és Braque műveié, ahol a műveket rendkívüli alapossággal tartják számon.” Nehezíti a helyzetet az is, hogy Modigliani néha tartozásai fejében elajándékozta a képeit, ilyen esetekben pedig semmilyen okirat nem tartalmazza az új tulajdonos adatait.

Sokan az utoljára 1972-ben frissített Ceroni katalógust tartják mérvadónak, a vezető aukciós házak, például a Christie’s és a Sotheby’s ritkán adnak el olyan művet, amely ebben nem szerepel. Néhány jól dokumentált kivétel azonban akad: a Bonhams például 2012-ben 1,3 millió dollárért adta el a katalógusban nem szerepló “Jeune Fille aux Cheveux Noirs” című képet arra hivatkozva, hogy Restellini tervezte bevenni a katalógusába és a mű a Rockefeller-kollekció része is volt.

Modigliani élénk és hihetetlenül tehetséges festő volt, mégis szegénységtől, függőségektől és visszautasításoktól szenvedett a századforduló Párizsában, majd 35 évesen elhunyt tuberkulózis okozta agyhártyagyulladásban. Mértéktelenül ivott, éjszakai mulatozásokba vetette magát és rengeteg nővel folytatott viszonyt, köztük az orosz költőnővel, Anna Akhmatovával. Terhes szeretője, a 21 éves Jeanne Hébuterne a művész 1920-ban bekövetkezett halála miatti fájdalmában két nappal később kivetette magát egy ablakból.

Az életét körbelengő tragikus romantika méginkább felértékelte műveit, annak ellenére, hogy a kritikusok nem fogadták őket túl nagy lelkesedéssel. Egy Hébuterne-ről készült képe például nemrég 42 millió dollárért kelt el egy londoni aukción.

Műértő körökben megoszlanak a vélemények a hamisítványok mennyiségéről. Egyesek pár tucatra teszik a Ceroni katalógusból hiányzó képek számát. Egy olasz gyűjtő szerint azonban Modigliani “többet festett halála után, mint életében összesen.” Sok szakértő mókamestereknek is bedőlt: 1984-ben például három, a művész stílusában kifaragott kőfejet helyeztek el egy livornói csatornában, ahová azokat a művész állítólag 1909-ben bedobta, negatív kritikák miatt. Pár évvel ezelőtt pedig két értékes olajfestmény eredetiségét is megkérdőjelezték – egyikük egyenesen a Moszkvai Puskin Állami Szépművészeti Múzeumban volt kiállítva.

Parisot úr sikerrel kutatta Modigliani alkotásait, különösen azután, hogy a művész lánya, Jeanne, halála előtt a rendelkezésére bocsátotta a művész feljegyzéseit és megbízta a másolatok hitelesítésével. Parisot ezt az előnyt kihasználva megalapította a Modigliani Intézet Jogi Archívumát, konzultált az olasz állammal kulturális kérdésekben és kiállításokat szervezett állami múzeumokban. 2002-ben azonban Hébuterne egyik rokona azzal vádolta meg, hogy másolta Hébuterne rajzait. 2008-ban egy párizsi bíróság megbírságolta és két év börtönre ítélte ezért. 2010-ben pedig egy, általa a palestrinai Archelógiai Múzeumban szervezett kiállításon jelentek meg a rendőrök és 22 művet lefoglaltak. Parisot-t azzal vádolják, hogy hamisítványokat hitelesített, ő azonban tagadja a vádakat. Állítása szerint ő sosem mondta, hogy a művek nem másolatok.

Restellini úr pedig (talán a fenyegetések miatt), a mai napig nem fejezte be a saját katalógusát, azonban nyitott egy privát múzeumot, Pinacothèque de Paris néven. A múzeum látogatók százezreit vonzza és Restellini nemrég Szingapúrba utazott, hogy a múzeum ottani részlegének megnyitását készítse elő. Ez jövő januárban nyílik majd meg, egy nagysikerű Modigliani kiállítással.