Előbb-utóbb persze minden film letölthető az internetről, de a december–január speciális időszak: a hollywoodi stúdiók, a számos független filmgyártó, sőt, legújabban már maga az Amerikai Filmakadémia (amelynek tagjai döntenek az Oscar-díjakról) is ilyenkor árasztják el az Oscar-szavazókat az ún. screenerekkel, amelyek azt szolgálják, hogy minél több szavazó láthassa a filmeket. A screenerek legtöbbször DVD-k, ritkábban Blu-ray-lemezek formájában érkeznek, mostanában pedig egyre többen próbálkoznak a streameléssel is, ami lényegesen olcsóbb, de sokszor technikai problémákkal jár, illetve az idős szavazóknál nem túl hatékony. És bár a screenereket általában vízjellel látják el, a sok ezer szerteszét küldött DVD-ből mindig akad, amelyik illetéktelen kezekbe jut, és a neten köt ki.
Ebben az időszakban tehát szinte az összes Oscar-esélyes film kikerül a netre DVD-minőségben, sokszor a magyar mozipremiert megelőzve, nyilván a letöltők legnagyobb örömére, és a filmforgalmazók érthető bánatára.
A Pro Video Film filmforgalmazó cég marketingvezetője, Ádám Bernadett elmondta, hogy a filmkalózkodás (nemcsak az Oscar-szezonban, hanem általában) Magyarországon erősebben befolyásolja negatív irányba a nézőszámokat, mint más kelet-európai országokban, ahol az emberek kevésbé szoktak le a moziba járásról.
Ugyanakkor kivételek mindig akadnak: a Pro Video forgalmazza A Wall Street farkasá-t, ami annak ellenére még mindig iszonyú sikeres a magyar mozikban, hogy hetekkel ezelőtt kikerült az internetre jó minőségű, letölthető változata. Feltehetően erről a filmről elterjedt, hogy “muszáj moziban látni”, mint ahogy a legnagyobb látványfilmek esetében is általában ez a helyzet. A látványos blockbustereknél az is előfordul, hogy a legtürelmetlenebb filmőrültek letöltik és megnézik a borzasztó minőségű, moziteremben felvett kamerás verziót még a magyar premier előtt, majd moziban is megtekintik a filmet.
A forgalmazók egybehangzó véleménye szerint csak azzal tudják mérsékelni a letöltésből származó kárukat, hogy lehetőség szerint az amerikai premierrel egy időben vagy ahhoz minél közelebb mutatják be filmjeiket, ugyanakkor pont az Oscar-esélyes filmeknél ezt sokkal nehezebb betartani, és más szempontok is felmerülnek. Mint Farkas Sándor, a Fórum Hungary vezérigazgatója elmondta, “Amerikában általában ősszel bemutatják a díjesélyes filmeket, nekünk viszont ezeket nem feltétlenül éri meg akkor behozni, még abban az esetben sem, ha így időben megelőzhetnénk a screenerek kikerülését. Ha például az Augusztus Oklahomában-t ősszel mutattuk volna be, szinte biztosan rosszabbul teljesített volna, mint most, amikor a díjak és jelölések miatt különös figyelem irányul a filmre.”
Farkas kiemeli még azt is, hogy a kalózkodás a különböző célcsoportú filmeket különböző mértékben érinti, és pont az Oscar-esélyes filmek fő célcsoportjára nem jellemző, hogy filmeket töltenének le illegálisan, sokkal inkább az, hogy ragaszkodnak a moziélményhez. Ezért úgy gondolja, még az Oscar-screenerek létezését figyelembe véve is jobban megéri januárban, a jelölések, kihirdetésének idején, esetleg márciusban, a díjkiosztó idején bemutatni ezeket a filmeket. Utóbbival kapcsolatban azért megjegyzi, hogy “ez lutri, mert ha mégsem nyer a film, a díjkiosztó után rögtön elfelejtődik”. De például a Gettómilliomos-nál bejött ez a stratégia: egy héttel azelőtt mutatták be a filmet Magyarországon, hogy nyolc Oscar-díjat nyert volna, és a filmre irányuló fokozott figyelemnek köszönhetően kiemelkedően jól is teljesített.
Ennek ellenére megeshet, hogy a screener kikerülése miatt dönt úgy egy forgalmazó, hogy nem mutat be egy filmet, de Farkas szerint csak olyankor, amikor amúgy is “billeg” a film, és ez az utolsó érv a bemutatás ellen. Ádám azt is hangsúlyozza, hogy mivel a magyar forgalmazónak rendszerint előre ki kell fizetnie bizonyos összegeket a jogtulajdonosnak, később már a legritkább esetben racionális döntés elállni a film forgalmazásától. Ugyanakkor Farkas hozzáteszi, hogy ha a magyar forgalmazó számokkal alátámasztja, hogy valószínűleg bukna a film bemutatásán, a jogtulajdonos el szokta fogadni az érvelést.
Természetesen igazából a forgalmazók sem tudják, hogy mikor mennyi nézőt veszítenek a letöltések miatt. Böszörményi szerint a rendszeres letöltők úgysem mennek el moziba, Csurdi Gábor, az A Company Hungary forgalmazási vezetője pedig Farkashoz hasonlóan úgy véli, a moziba járó közönséget nem feltétlenül tántorítja el, hogy egy filmet esetleg le is lehet tölteni. “Ez a többség, de a kisebbségnek lehet, hogy elmegy a kedve attól, hogy jegyet váltson. De mindegyik felállás előfordul: olyan is volt már, hogy nem volt egy filmből screener, és mégsem nézték moziban, olyan is, hogy volt, és mégis sikeres lett.”
A tejes cikk elolvasható itt.
Nyomtatás