Szakmai fórum: párbeszéd kezdődött az ACTA-ról – Hamisítás Elleni Nemzeti Testület

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában (SZTNH) megrendezett kerekasztal-beszélgetéseken minden érdekelt csoport képviseltette magát és kifejtette álláspontját: a szakmai és civil szervezetek, szakjogászok, mérnök-programozók, aktivisták, internetszolgáltatók és a kormányzati szervek képviselői is. A szakmai fórumon megjelent közönség is aktív szerephez jutott, a beszélgetések végén kérdezhetett a kerekasztal körül ülőktől, akik válaszaikban igyekeztek tisztázni az esetleges félreértéseket is.

Az első kerekasztal-beszélgetés témája az ACTA tárgyalási folyamata volt, mind hazai, mind uniós nézőpontból. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői körüljárták, mi az ACTA létrehozásának célja, milyen hatások várhatóak az ACTA ratifikálása esetén, valamint hogy Európa-szerte miért váltott ki tiltakozási hullámot az ACTA aláírása.

Akerekasztal-beszélgetést Mezei Péter, a Szegedi Tudományegyetem docense moderálta, aki hangsúlyozta, hogy a digitális korban a társadalom tagjai már domináns szerepet követelnek maguknak a kulturális értékek terjesztésében, és alapvető elvárásuk az információhoz jutás, ezért az ACTA tárgyalásának kezdeti titokban tartása álláspontja szerint szükségképpen az ellenzők táborának gyarapodásához vezetett. Ficsor Mihály, az SZTNH jogi elnökhelyettese is egyetértett azzal, hogy a nyilvánosság kizárása a tárgyalások kezdeti fordulóin ártott az ACTA társadalmi elfogadottságának, azonban ez nem szokatlan gyakorlat a diplomáciában. Az ACTA-hoz kapcsolódó dokumentumok az európai uniós döntéshozatali eljárások szabályai szerinti bizalmassági besorolásban titkos minősítést kaptak, ehhez Magyarországnak is tartani kellett magát, de Magyarország már 2009-ben azon öt tagállam egyikeként („Friends of Transparency”) lépett fel, akik szorgalmazták a megállapodás tervezetének a nyilvánosságra hozatalát, ami 2010-ben meg is történt. Az ELTE docense, Faludi Gábor kifejtette, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvény szerint nem kötelező a társadalmi szervezetek bevonása a nemzetközi szerződések előkészítésébe, bár lehetőség van már ebben a szakaszban is erre. Stefan Marsiske mérnök-informatikus, aki a Kalózpárt Mozgalom delegáltjaként vett részt a beszélgetésen, üdvözölte, hogy az érintett felek egy asztalhoz ültek, mint mondta „azért jó ez a fórum és az ACTA hírverés, mert ennek apropóján Magyarországon újra párbeszéd kezdődik a szerzői jogról.” Az ACTA tárgyalási folyamatával kapcsolatban kifogásolta, hogy arra nem a Szellemi Tulajdon Világszervezete vagy a Kereskedelmi Világszervezet keretében került sor, ahol a transzparens, a társadalmi szervezetek széleskörű bevonásával folyó döntéshozatali mechanizmusoknak kialakult gyakorlata van.
Csömör Magdolna az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségétől az ACTA körül kialakult vita előnyének azt tekinti, hogy a szerzői jogi szabályozásnak a mai digitális környezetben való alkalmazhatósága így napirendre került. A közvetítő szolgáltatók képviseletében kifejtette, hogy a szolgáltatói oldal is a jogszerű felhasználások elterjedésében érdekelt.
Ficsor Mihály hangsúlyozta, hogy bár arról is lehet vitázni, hogy a szerzői jogi szabályozás milyen Magyarországon, ennek nincs köze az ACTÁ-hoz, mivel az ACTA semmilyen anyagi jogi rendelkezést nem tartalmaz, azaz nem mondja meg, hogy mi a legális és mi nem, hanem a jogsértések esetén alkalmazható eszközökről tartalmaz keretrendelkezéseket. Amennyiben az ACTA hatályba lép, az egyes részes államoknak kell majd átültetniük e szabályokat a hazai jogrendjükbe. Ez Magyarország esetében nem igényel jogszabály-módosítást, mert jelenleg is megfelelnek jogszabályaink az ACTA kötelező rendelkezéseinek. Előnye viszont az lenne, hogy a megállapodás javíthatná az EU versenyképességét a külpiacokon, illetve hogy létrejöhetne egy hivatkozási forrás és egy nemzetközi normarendszer. Maga a megállapodás célja, a szellemi tulajdon védelme egyértelműen támogatandó, ez gazdasági érdekünk is, hiszen a kreatív iparágak gazdasági súlya, foglalkoztatáshoz való hozzájárulása Magyarországon az európai átlag felett van.

Az ACTA hatálybalépésének esélyeit latolgatva a panelbeszélgetés résztvevői szkeptikusak voltak, hiszen ahhoz az Európai Parlament jóváhagyása és valamennyi tagállam általi ratifikáció is szükséges, amelyeket még megelőz az EU Bíróságának döntése. Ezek az eljárások azonban elegendő időt adnak a társadalmi egyeztetésre, amelyet valamennyi fél támogat. Bodó Balázs társadalomtudós, a BME adjunktusa első hozzászólásában kifejtette, számára rendkívül érdekes, hogy szerzői jogi kérdésekben hányféle hang szólalt meg az utóbbi időben. Megjelentek a pólós informatikusok, a szakállas aktivisták, de ugyanúgy jelen vannak a szakjogászok, az iparági érdekek is. „Ezek az új hangok, úgy tűnik, befolyásolni tudták a nyilvánosság erejével a politikusokat: a hangok eredője elvezetett ahhoz, hogy változzon az ACTA szövege, gondoljunk csak a három csapás kikerülésére a kezdeti szövegtervekből. Úgy gondolom, az IP, azaz a szellemi tulajdon kérdése éppen olyan súlyos téma, mint az emberi jogok vagy a médiaszabályozás.”
Ficsor Mihály a párbeszéd kapcsán megjegyezte, hogy az értelmes vitának vannak azonban előfeltételei és keretei, és a valótlanságok állítása, valamint a vitapartner honlapjának megtámadása nem elfogadható: „ne a zaj mértéke döntse el, mi alapján születik meg egy döntés!” A DoStámadások nem etikus voltával Stefan Marsiske is egyetértett.

A második kerekasztal-beszélgetésen a Magyar Védjegy Egyesülettől érkezett moderátor, Lendvai Zsófia, az ACTA polgári jogi jogérvényesítésre, büntetőjogi jogérvényesítésre, valamint a határokon alkalmazandó intézkedésekre vonatkozató rendelkezéseiről kérdezte a beszélgetőket.

Jókúti András, az SZTNH képviseletében és Faludi Gábor is egyetértettek abban, hogy az ACTA hatálybalépése esetén a hazai polgári jogi jogszabályok rendelkezésein nem kellene változtatni. A káron szerzés tilalmának általános elve alapján pedig megalapozatlanok azok az aggályok, amelyek a kártérítés és a jogsértésből származó haszon elvonására vonatkozó eszközök kumulálódásától tartanak. Jókúti András hangsúlyozta, hogy külön kell választani a különböző jogágak szerint alkalmazható jogérvényesítési eszközöket, hiszen alkalmazásuk feltételeiben, az eljárás megindításában és a jogkövetkezményekben is nagy eltérés van. Az ACTA büntetőjogi rendelkezései kapcsán kifejtette, hogy azok a szándékos és kereskedelmi mértékű védjegyhamisítás és szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogokat érintő kalózkodás esetére írják elő büntetőjogi szankciók alkalmazását, azaz az ACTA hatálybalépését követően sem az egyszerű felhasználó a célpontja a büntetőjogi szabályozásnak. Horváth Péter, a ProArt igazgatója a szerzői jogi jogosultak szempontjából hangsúlyozta, hogy ahogy az ember az áramszolgáltatójától az áramért, internetszolgáltatójától az internetkapcsolatért fizet, úgy a szerzői jogi művekért is fizetnie kell, illetve maga a jogosult dönthesse el, hogy alkotását hogyan kívánja megosztani: ingyen vagy pénzért. Stefan Marsiske kifejtette, hogy nem ért egyet a „customer is a criminal” szemlélettel, nem megfelelő szabályozás a felhasználók túlzó korlátozása.
A szellemi tulajdonjogokat sértő termékeknek a határokon való feltartóztatása érdekében alkalmazandó intézkedésekkel kapcsolatban a moderátortól elhangzott, hogy az ACTA ezen szabályai – a hatályos uniós joggal szemben – nem vonatkoznak a szabadalmi oltalom alatt álló megoldásokra. Stefan Marsiske a tranzitárukmegítélése kapcsán aggályát fejezte ki a generikus gyógyszerek kereskedelmének megakadályozása miatt, de Lendvai Zsófia jelezte, hogy az EU Bíróságának 2011-es ítélete rendezte ezt a problémakört, és az EU-ban csak akkor tartóztathatók fel az ilyen tranzitáruk, ha bizonyított, hogy azokat valójában az EU-ban történő forgalomba hozatalra szánják.

A harmadik kerekasztal-beszélgetésen az ACTA digitális környezetben történő jogérvényesítésre vonatkozó fejezete kapcsán a résztvevők az interneten elkövetett szerzői jogi jogsértések elleni fellépésre vonatkozó megoldási javaslatokról, a legjobb gyakorlatokról, lehetséges alternatív üzleti modellekről cseréltek eszmét. A beszélgetés moderátora Grad-Gyenge Anikó, a Károli Gáspár Egyetem adjunktusa volt, aki hangsúlyozta, hogy az ACTA rendelkezéseit a hatályos nemzetközi és európai uniós normákkal, valamint európai bírósági gyakorlattal együttesen kell értelmezni. Az ACTA digitális fejezetében nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek miatt az európai vagy a hazai szabályozást módosítani kellene. A moderátor ezért a konkrét rendelkezések helyett azt próbálta körbejárni, hogy milyen értékek megjelenését tartanák az egyes érdekelt csoportok fontosnak a digitális környezetben való szerzői jogi védelem, jogérvényesítés szabályozása kapcsán. A Kalózpárt Mozgalom képviselője, Maróy Ákos kifejtette, hogy a Kalózpárt nem azokat pártolja, akik a szerzői jogok megsértésén nyerészkednek, hanem úgy gondolják, hogy „a hatályos jogszabály nem képes kezelni a mai világot”, így többek között a védelmi időnek a szerző halálától számított 70 évig tartó időtartamával sem értenek egyet. Hangsúlyozta a párbeszéd szükségességét, hogy a fogyasztók preferenciái is érvényre jussanak a szabályozásban. Mezei Péter a kommunikáció hiányát emelte ki,véleménye szerint nem lehet a felhasználók felé egyirányú kommunikációval kizárólag azt közölni, hogy mi tilos, hanem együttműködésre van szükség a szerzői jogi kérdéseket illetően. Az Internet Szolgáltatók Tanácsának képviseletében Mayer Erika kiemelte, hogy az ACTA célkitűzéseivel, a szellemi tulajdon védelmével véleménye szerint mindenki egyetért, a probléma az, hogy a megállapodás nem veszi figyelembe a tényleges, digitális környezetet, a felhasználói szokások és a szerzői jogi művek terjesztési modelljeinek megváltozását, a web 2.0-ás környezetben keletkező felhasználói tartalmakat. Bodó Balázs azt a kérdést tette fel, hogy „az internet szabadsága, ami most áldásos állapotban van, vajon fennmarad-e 1, 5, 10 év múlva is?”
Tomori Pál, az Előadóművészi Jogvédő Iroda igazgatója a jövedelemtermelő képesség megőrzését emelte ki. Álláspontja szerint valakinek valamilyen módon mindig fizetnie kell a szerzői jogi művek felhasználásáért. Sok művész már nem tudja a professzionális művészi tevékenységet választani, ezért a művészeti szabadság, a művészeti kísérletezés szabadságának a sérelmétől tart.
Az internetes jogérvényesítésre vonatkozó külföldi legjobb gyakorlatokkal kapcsolatban Maróy Ákos Finnországot emelte ki, ahol az internethez való hozzáférést az alapvető jogok közé sorolják. A Franciaországban alkalmazott HADOPI modellel szemben mind a Kalózpárt, mind az Internetszolgáltatók Tanácsa ellenérzését fejtette ki, a közönség soraiból pedig a szerzői jogi művek felhasználásért járó díjaknak az internet előfizetési díjba való beépítésének modelljét vetették fel.